Ezer lélek tükre

Fél éve már hogy a “Semmilyenkapcsolatunk” végérvényesen kisiklott. Először megkönnyebbültem, szabadnak éreztem magam mint aki ledobta súlyos láncait. Csak sodródtam a szürke hétköznapokkal, mindent elkövettem azért hogy ne tűnjön fel a hiányod. Nem is hiányzott semmi, csak furcsa volt az örökös nyugalom és hogy előre el tudtam tervezni kivel mit nem fogok csinálni. Aztán most,… Tovább »

Ahogy blogom neve is mutatja, próbálok rávilágítani lelkünk ezerféle színére, és legbelsőbb bugyraiba is igyekszem eljutni. Jól tudom, ahány ember annyi lélek. Ötletem sincs, hogyan gondolkoztok ti, így saját fájdalmamat és boldogságomat tárom elétek, megmutatva én hogyan érzek vagy reagálok egy- egy pillanatban. Legtöbbször rosszul, mert én ilyen vagyok. De dogozom rajta, keményen, és úgy… Tovább »

Látom magam előtt a képet, ahogy a két tenyerem megtelik vízzel. Nem szorítom össze, csak hagyom had éljen parányi kis tengerként ujjaim között a víz. Had éljen szabadon. Tudom, ha túl erősen akarom, ha behajlítanám az ujjaimat, minden egyes édes cseppje menekülne. Valahogy így volt ez az én szerelmemmel is. Amíg csak tartottam a tenyeremben,… Tovább »

Jó ideje nem írtam már, talán vártam az ihletet, vagy valami törést. Mert ilyenkor mindig jobban megy. Talán meg kellene próbálnom akkor is, mikor minden “happy”. De valahogy jobban tudok írni mikor a lelkemet sanyargathatom közben. Szóval eltelt jó idő, tele boldogsággal, szomorúsággal, és tömény harccal. Biztosan mind tudjátok, milyen százszor, vagy akár ezeszer is… Tovább »

Van úgy hogy megvívod a saját harcaidat, de aztán ha megtanultad a leckét jobb ha továbblépsz. Nem harcolhatsz a végtelenségig… hiszen ellene küzdesz érte! Minden nap meghalsz egy kicsit. Ha eddig nem voltál sírós és érzékeny, most már biztosan az vagy. Fohászkodni is képes vagy egy könnycseppért csakhogy megkönnyebbüljön a szíved. Sajog a lelked de… Tovább »

Nézem tovább a képet… megsimogatom az arcodat, de aztán úgy kapom el az ujjamat róla mintha legalább megperzselte volna a pokol tüze. Az első pillanatban tudtam, hogy szeretlek. Kitörölném mikor először hallottam a hangodat, elfelejteném az első találkozást, azt a mosolyt… Beleégett a tudatomba ahogy először néztél a szemembe. Most is látom, és ugyanúgy elveszek…. Tovább »

Napok óta próbálsz dűlőre jutni,  éjszakákon át csak nézed a plafont. Meredsz a sötétségbe. Hova jutottál? Titkon várod hogy fájdalmad elnyelje az idő,  mert mindenhol abba a közhelybe ütközöl hogy az idő gyógyír. Néha talán már el is hiszed hogy így lesz… Elmúlik. Mégis minden nap elölről kezded. Felépíted magad, mosolyt rajzolsz az arcodra, és… Tovább »

Dönteni lehet jól vagy rosszul… ezt gondoltam sokáig. Aztán magamba sulykoltam, hogy akárhogy is döntök, a legjobb döntést hozom. Most egyáltalán nem vagyok biztos benne. Döntöttem, már nem egyszer, majd számtalanszor meg is bántam. Fejlődnöm kell, tanulni. Elhitettem magammal hogy emiatt sodródom mindig ugyanoda. Vissza a semmibe. Most is itt vagyok. Nincs itt más, csak… Tovább »

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!Sok sikert!... Tovább »